A negyedik nap:
E nap reggelén első utunk már természetesen a vasútállomásra vezetett, itt a reggeli kávé és tea elfogyasztása után vártuk meg a Nürnberg felől érkező Regional-Expressz vonatunkat, eredetileg nem ezzel mentünk volna, de a Nürnberg felé menő vonatot lekéstük. Viszont a Nürnberg felől érkező Expressz vonattal egyenesen Münchenig sikerült vonatoznunk átszállás nélkül, sőt egy olyan vasútvonalon, ahol talán nem is utaztunk volna. Az út e szakasza is lebilincselő volt.
Roth-i házak.
A Roth-i templom.
Roth vasútállomás épület az utca felől.
Tájkép a Roth-München szakaszról.
Az utazás közben sajnos eleredt az eső. Az út során érintettük Ingolstadt városát is. A vonat pont az Audi gyár mellett haladt el, ahol jól látszott, hogy a nagy autógyárat éppen bővítik. Ingolstadt-Nord állomásán több dízel tolatómozdonyt láttunk munka közben, illetve több üres autószállító tehervonatot.
A vonat Ingolstadt-Nord állomásán kívül Ingolsadt Hbf. állomáson is megállt, itt is elénk tárult egy hatalmas rendező pályaudvar, ami tele volt komplett tartályszerelvényekkel, melyek között megpillantottunk egy Audikkal is megrakott autószállító vonatot.
Müncheni esőcseppek.
München Hbf. pályaudvarra 11.33-kor érkeztünk meg.
Az esős idő miatt a város nézés elmaradt, helyette fényképeztünk a pályaudvar csarnokában, ahová épp oda érkezésünk után nem sokkal tolt be egy magánvasúti szerelvényt a DB AG kis dízel tolató gépe. A betolt szerelvényre rájárt a hozzá illő festésű ALEX magántársaság Taurus mozdonya. A mozdony megörökítése után felszálltunk a BOB társaság dízel motorvonatára, mellyel két állomást utaztunk. A motorvonat érdekes volt, mert alacsony padlós kivitelben készült és kényelmes azért, mert volt rajta első osztály is. A motorvonat dupla csatolt egységgel közlekedett.
Az ALEX magántársaság villamos mozdonya.
A BOB társaság dízelmotorvonata.
A BOB-on való utazás után metróra szálltunk, amivel bementünk München központjába. A központban megnéztük a város villamosait, illetve egyen utaztunk is pár megállót.
A müncheni metró másik szerelvénye.
A müncheni villamos: háttérben a Dómmal.
Münchenben a villamosozás után ismét a főpályaudvarra mentünk, hogy az ott található nagy kínálatú vasútmodell szaküzletben vásároljunk pár kocsit emlékbe kis vasúti gyűjteményünk terepasztalára. A vásárlás után még készült egy-két záró kép a csodaszép és nagy forgalmú pályaudvar életéről, majd felszálltunk a Salzburg Hbf. felé menő vonatunkra.
München: pályaudvari hangulatkép.
Olasz személykocsik rendezése.
Münchentől-Salzburgig csodálatos volt az utazás, mivel végre ezt a szakaszt is megtehettük lehúzható ablakos vonatszerelvénnyel, így itt is tudtunk sokat fényképezni. A csodálatos tájak látványa örök emléket hagyott bennük.
A München-Salzburg közötti csodálatos és megfogó táj.
Salzburg Hbf.-hez közeledve szintén vasútépítésbe csöppentünk bele, valami híd felújítás volt és pályaépítés rengeteg géppel és munkással. Salzburg pályaudvarára délután háromnegyed ötkor érkeztünk meg. Nem sok idő volt itt ezúttal sem, mert 17 órakor indultunk tovább a Wien-Westbanhof-ra az OEC 69-es számú Mozart EuroCity vonattal.
Híd és vasútépítés Salzburg Hbf. előtt.
Salzburg, immár másodszor.
A Westbanhofig még utoljára gyönyörködtünk az Alpokban és a szép tájban. Útközben a vonat büfékocsiját is meglátogattuk és egy kávé mellett csodáltuk meg a naplementét a szerelvény ablakából.
A Westbanhofra 19.35-kor érkeztünk, legközelebbi vonatunk Hegyeshalom felé Bécs másik pályaudvaráról indult a Wien-Südbanhofról.
A Südbanhofra villamossal mentünk át, amely nagyon érdekes volt, mert a villamos a felszín mellett a város alatt is közlekedett, tisztára olyan volt mint a metró.
Egy régi bécsi villamos.
Ez pedig egy modernebb villamos szerelvény.
A Südbanhofon nem volt sok időnk, ezért picit belehúztunk és gyorsan bejártuk a csodaszép, tágas, rengeteg vágánnyal rendelkező kolosszust. Rengeteg érdekes vonatott látunk, külön örömünkre szolgált a Labdarúgó EB-re festett egyik Taurus látványa, amely a Cseh válogatott színeiben pompázott.
A Südbanhofról 9431-es EUREGIO vonatunk 20.40-kor hagyta el Bécs legnagyobb pályaudvarát, hogy Nickeldorfon és Hegyeshalomon át magyar földre lépjen. Ezzel a vonattal mi csak Hegyeshalomig mentünk, mivel a nagy utazásunk negyedik éjszakáját ott töltöttük a MÁV Zrt. szállóján. A szálló munkatársai és Hegyeshalom állomás dolgozói készségesek és segítőkészek voltak.
Jó volt a negyedik napon ismét álomra hajtani fejünket kis hazánkban.
Wien-Südbanhof pályaudvarának utas csarnoka.
Nickeldorf az esti fényben.
Végre itthon: Hegyeshalom állomás.
Folytatásért katt ide:
IV. rész
